Paul J. Shore Ph.D a CEU-n
2006. február 8-án a CEU vendége volt a St. Louis-i jezsuita egyetem tanársegéde, Paul Shore PhD, aki a jezsuiták erdélyi működéséről az 1693-1773-as években számolt be angol nyelven. Az előzetes hirdetmény szerint a hallottakat az előadó eddig nem tette közzé, így a szakember számára újat mondott. Igaz, a Karl Popper filozófus nevét viselő teremben csak mintegy 40 főnyi hallgatóság gyűlt össze, és ennek fele volt csupán szakmailag érdekelt történészhallgató. A másik felét a szerdai hittancsoport alkotta, amely szinte egy emberként elkísért az előadásra.
A választott időszakot két határkő jelölte ki, a kiűzött jezsuiták visszatérése Erdélybe (1693) és a Társaság feloszlatása. Az előadásban nehéz volt felfedezni valami egységes irányelvet, hacsak azt nem, hogy Shore feltételezhetően mindenek előtt az általa a prágai és kolozsvári levéltárakban felfedezett publikálatlan anyagokat igyekezett gyors egymásutánban vázlatosan bemutatni. A modern tudományos szervezet alapproblémája ez: hogyan előzöm meg publikációimmal a vetélytársakat? Így a bemutatott résztémákat kissé eklektikusan sorolta fel, fűzte fel a láthatatlan láncra. Volt itt minden, ami akár egy újságíró érdeklődését is felkelthette volna. A jezsuiták, hallhattuk, különösen sikeresek voltak olyan bravúrokban, mint férjes asszonyok visszaédesgetése a családi fészekbe, a szentségek, elsősorban a bűnbánat dramatizálása, különösen a nyilvános bűnvallás által; az iskoladrámák; a hitviták; a konverzió, különösen zsidók és romák térítése és még sok más anekdotikus, az előadó által élénken és plasztikusan előadott missziós tevékenység. A romák esetében, például, elmondta, hogy a frissen megkereszteltek főleg azon lepődtek meg, hogy a keresztelés - ellentétben az ortodox gyakorlattal - ingyenes. Bár ezt a részletet eléggé alaposan kifejtette, számomra nem vált világossá, hogy végső soron ez az ingyenesség milyen hatással lehetett a célcsoportra?
A kort kevésbé ismerők számára persze sok új és meglepő mozzanatot ismertetett Shore. Így az is, hogy a Rómába szánt beszámolók írói a megtérítendőket egytől-egyik babonával vádolták, legyen zsidók, pogányok stb. Hiányolhattuk a történelmi helyzet felvázolását, annál is inkább, mert az előadás hivatalos címe: "A társadalmi rend és a jezsuiták Kolozsvárott" lett volna, miközben a korabeli társadalomról igen töredékes képet kaptunk. Így szinte csak egy mellékmondatból tudtuk meg, hogy a 7000 lakosú városban 35 jezsuita működött, ami mégiscsak 1/2 %! Fontoljuk csak meg! Ugyanez az arány Budapesten ma 10 ezer jezsuitát jelentene! Vagyis a százszorosát a magyar rendtartomány teljes létszámának! E rövid számítgatást azért szúrtam be rövid beszámolómba, mert ilyen az akkor helyzetet a mai hallgatószámára érthetővé tevő megfontolásokat nem hallhattunk, így az előadás magas szakmai színvonala dacár - vagy épp amiatt - kissé visszhangtalan maradt, és kevés kérdés provokált. Az anyag gazdagsága miatt azonban hamarosan a Történelem Házában közzétesszük a vendégprofesszor előadását, mihelyst megkapjuk, ahogy megígérte.
Kiss Ulrich SJ |
2006. február 8-án a CEU vendége volt a St. Louis-i jezsuita egyetem tanársegéde, 
