Jól dönteni nehéz, de lehetséges. Minden döntésnél szükséges az alternatívák ismerete. Élethivatásunk felismerésében is fontos, hogy reális képünk legyen önmagunkról és a különböző életutakról. Nem elég csupán az ideálok szintjén tájékozódni, hanem a konkrét valóság ismerete is lényeges. Hogyan is éli meg a mindennapokban a hivatását a világi, családos keresztény, a pap, vagy a szerzetes? Hogyan találhatom meg a személyes utam? Miben segíthet ehhez szentignáci lelkiség? Erről szól az ignáci élethivatás tábor.

 

 

 

 

 

További információ: Koronkai Zoltán SJ 30 425-9337, hivatas@jezsuita.hu,

                                           Kaszap Viktória CJ 30 6186605

 

 

“Nekem sokat adott a tavalyi élethivatás tábor, egyrészt hiteles emberek által jobban megismerhettem a különböző élethivatásokat,  másrészt a különböző imamódok tanulása segítette imaéletemet, és mivel a tábor előtt nehézségeim voltak, elmondhatom, hogy utána jobban láttam az alagút végén a fényt és ma sokkal boldogabb és elégedettebb vagyok. Örömmel emlékszem vissza arra a kis közösségre, amely a tábor során formálódott, a beszélgetésekre és a természet szépségeire. Hálás vagyok, hogy ott lehettem.”  Ágota

 

„A tábor nagyon jól szervezett volt és rendkívül színes. Az, hogy a szerzetesi élet napirendjéhez hasonlóan alakultak a mindennapjaink, egy keretet adott, segített, hogy a napok ne folyjanak szét. A Szentmisék csodálatos erőt adtak. Az ignáci lelkülettel tartott elmélkedések az elmélyülés új formájával ismertettek meg. Jó ötletnek tartom, hogy a házimunkában is részt kellett venni (mosogatás, terítés). Jó hangulatban teltek ezek az együttlétek is.

Tetszett a programok sokszínűsége, melyek abszolút hozzásegítettek ahhoz, hogy egyrészt magamat jobban megismerjem; hogy a Jóistennel megélt kapcsolatom mélyüljön, erősödjön; hogy többet tudjak meg a szerzetesi életről és a házasságról; hogy tisztábban lássam, hogy a Jóisten nekem milyen élethivatást szán…

Most már a menyasszonyommal a házasságra készülődünk.

A táborban kreatív, olykor vicces, de mindenképpen a mélységeket is feltáró (nem pedig a megszokott "mesélj magadról") módon, kellett önmagunkat bemutatni, és az Istennel való kapcsolatunkat feltárni. A tábor "komolyságát enyhítette", hogy az egyik szervező házaspár gyermekei is velünk táboroztak, és így plusz színt, vidámságot vittek az életünkbe.
Nem mindennapi lehetőség volt az sem, hogy a tábort szervező házaspárokkal, szerzetesekkel, szerzetes nővérekkel nyíltan beszélgethettünk. Nyitottak és segítőkészek voltak. Hallhattunk mindegyik hivatás szépségeiről és nehézségeiről is.

Többször megtapasztaltam már azt, hogy hitüket megélő keresztény fiatalok társaságában milyen jó lenni. Pár nap alatt szeretetközösséggé kovácsolódtunk és kis földi "mennyországot" élhettünk meg. Ezekre a napokra most is szívesen gondolok vissza.”  Szabolcs

 

"Évek alatt arra jöttem rá, hogy meg kell találnom azt a helyet, ahol képességeimmel leginkább tudom Krisztust szolgálni. Ennek egy lehetséges alternatívája volt számomra a szerzetesi hivatás. Úgy mentem el ebbe a táborba, hogy választ akarok kapni erre a kérdésre: szerzetes vagy családapa. Az egy hetes együttlét nem adhat választ erre a kérdésre, de elindíthat arra, hogy szabaddá válj meghallani mit szánt neked Isten. Olyan életet élek, mint szerintem sokunk, hogy az elcsendesedésre, a dolgok külső zajoktól mentes átgondolására nincs lehetőségünk, időnk. Az pedig, hogy melyik szolgálati módot válasszam, egy olyan kérdés melyre időt kell szánni. Erre teljesen alkalmas minden apró részletével ez a tábor.  Volt rá idő és lehetőség, hogy gyakorlatilag egy életgyónást tudtam elvégezni, egy mély lelki beszélgetés kíséretében. A tábor környezete, a csönd és a tábor szervezői együtt tökéletes alkalmat teremtettek a kérdés vizsgálatára. Egy kérdéssel mentem a táborba és egy konkrét tervvel jöttem el onnan.  A tábor után szinte azonnal nekiláttam a „terv” megvalósításának, melyhez sok imádság és Istennek történő felajánlás kell, de működik. Az, amit az egy hét alatt megtudtam magamról és Isten velem kapcsolatos tervéről a mai napig hatással van az életemre. Egy fél évvel a tábor után megismertem azt a nőt, akivel együtt szeretném ezentúl szolgálni Istent." Péter